Adventi reménységet vittek a kórházba

Református lelkipásztorok és nőszövetségi tagok vitték a vigasztaló örömhírt a Szatmár Megyei Kórház betegeinek. Nagyobb ünnepek környékén pár éve szívesen és örömmel végzik ezt a szolgálatot.

A lelkipásztorok közül Nagy Erika sárközújlaki lelkipásztornő, egyházmegyei missziói előadó, Balvinszki Sándor kórházlelkész, Nagy Róbert apai, Keresztúri Sándor Zsolt hiripi és Rácz Ervin erdődi lelkipásztor, valamint apai és sárközújlaki nőszövetségi tagok az advent reménységével biztattak.

A kórházban sokan tudják, hogy mennyivel hamarabb gyógyulnak, és másként szenvedik el az ottani gyötrelmeket azok, akikben ott van a reménység, ellentétben azokkal, akik lemondanak erről. Ha nincs reménység, akkor nincs miért élni, de a keresztyén embernek élő reménysége van. Ennek van alapja.

Annak nincs alapja, hogy "valami jót" várok, ami a jövőben bekövetkezhet. Az Isten ígéretei masszív fundamentumot biztosítanak az embernek, és ha ahhoz ragaszkodnak, akkor nem fognak csalódni. Ehhez azonban csakugyan az a hit kell, ami "a remélt dolgok valósága." Tehát még nem teljesedett be, de már valóságként kezelem. El van készítve, csak még nem jött el az ideje, hogy Isten azt nekem megadja. Péter apostol is így biztat: „Éppen ezért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, amikor megjelenik." (1Pét 1,13) Az adventi reménységben élő hívő ember békességgel néz a jövőbe. Tudja, hogy arra felelősen készülnie kell. Tudja, hogy semmi oka a félelemre, mert élete Isten kezében van, s ő gondoskodik az övéiről. És bizonyos abban, hogy Isten ígéretei igazak, várja azok beteljesedését.